Interjú – L&L a hátsó ablakból

Ifjúsági bestseller szerző,a Szent Johanna gimisek 'édesanyja'. Az író, aki ha valamit papírra vet, az mágnesként vonzza a díjakat. Ír és ír és ír, dedikál és pizzát rendel rajongóinak. Online pillanatában kérdezte Holocsi Balázs a sokszoros Aranykönyv-díjas Leiner Laurát.

Egy Coldplay koncert előtt találkoztunk 2008-ban. Bemutatkoztunk, te azt mondtad: „könyveket írok". Akkor nem tudtam, hogy már 5 könyv állt mögötted. Mikor kezdtél írni? Mi az, ami inspirált?
18 évesen írtam az első regényemet, ami 2005-ben jelent meg Remek! címmel. Semmi célom nem volt vele, csak elkezdtem leírni a fejemben lévő történetet, ami nagyon boldoggá tett, ezért amikor befejeztem, rögtön nekikezdtem a második részének is. Azóta folyamatosan írok.

Írtál krimit, abszurd regényt és drámát is. Aztán 2010-ben jött a Szent Johanna gimi (rögtön három is abban az évben), mely mára - túlzás nélkül állíthatjuk - a legsikeresebb ifjúsági naplóregény-sorozattá nőtte ki magát. Miért döntöttél e műfaj mellett?
Nem volt tudatos választás az ifjúsági műfaj. Amikor a Szent Johanna gimit elkezdtem írni, éppen valami könnyed, sulis könyvet kerestem saját olvasásra, de nem találtam, mert akkoriban, 2009 környékén minden varázslós és vámpíros volt, így arra gondoltam, talán hiánypótló lehet a sok fantasy között egy hétköznapi lány naplóregénye. Azóta is nagyon jól érzem magam az ifjúsági irodalomban, mert szeretek erről a korosztályról és ennek a korosztálynak írni.

A karakterek teljesen kitaláltak, vagy egy-két régi diáktársad magára ismerhet a könyvekben?
Teljesen kitalált szereplők, a saját életemből nem szoktam meríteni a történeteimhez, mert úgy gondolom, a gimis éveim sokkal unalmasabbak voltak, mint a karaktereimé.

Mennyire és hogyan kell nyomon követni a mostani gimisek világát ahhoz, hogy egy akkurátus világot teremthessünk, róluk - nekik?
Szerintem a mostani gimisek pontosan ugyanolyanok, mint mi voltunk, és ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket, mint ami az előző generációkat is foglalkoztatta, így szerintem, ha odafigyelünk rájuk, és meghalljuk, amit mondanak, nem elfelejtve azt, hogy velünk ugyanez volt, akkor egyáltalán nem nehéz megérteni őket és képben lenni a világukkal. Az aktuális trendekre pedig szerintem akkor is odafigyelnék, ha nem tartozna hozzá a munkámhoz az, hogy ismerjem, és tudjak róla írni, mert egyébként a könyveimtől függetlenül is érdekelnek ezek a dolgok.

Az örökzöldeken kívül (szerelem, szakítás, barátság, fájdalom) élsz-e az iránymutatás/léleknevelés és ápolás eszközeivel a cselekmények által?
Nincs szándékos iránymutatás a regényeimben. Ennek ellenére rengeteg olvasóm írja egy-egy könyvem után, hogy a karaktereim, vagy a karaktereimmel történtek elgondolkodtatták, esetleg a hibáikból tanulva akár változtattak is valamin, ami fantasztikusan nagy elismerés. Igazán boldog vagyok, ha jó hatással vannak a tizenévesekre a szereplőim és a történeteim, azonban ebben nincs tudatosság a részemről, csak igyekszem (akár pozitív, akár negatív) hétköznapi helyzetekről írni, amivel sokan tudnak azonosulni.

Van kilátásban film / sorozat valamelyik történetedből?
Rengeteg megkeresés történt tíz év alatt a megfilmesítéssel kapcsolatban, azonban ezek a tárgyalások a különböző szakaszokban valamiért mindig megakadtak, egy idő után pedig elkezdtem úgy érezni, hogy ez nem véletlen, így most inkább azt mondanám, hogy jelenleg nem látok rá esélyt, hogy film készüljön a könyveimből, és talán jobb is ez így.

Lennél ma 'gimis'?
Szerintem igen, és főleg a kreatív dolgok miatt, mert a mai tiniknek rendkívül sok lehetőségük van megmutatni azt, hogy miben jók és mihez van tehetségük, a netre feltöltve pedig szinte biztos, hogy lesz valaki, akit érdekel, és akinek tetszik.

Tíz éve folyamatosan rajta vagy az Aranykönyv helyezettek listáján (ebből 7 első hely), mely díjat az olvasók szavazzák meg. Hogyan oszlik meg közöttük a tizenévesek és a felnőttek aránya?
Erre én sem tudok pontos választ adni, mert hatalmas örömömre függetlenül attól, hogy ifjúsági műfajban írok, a regényeimet általában több generáció is elolvassa egy családból.Sőt, a megjelenésekre és dedikálásokra is szoktak együtt jönni, plusz a Szent Johanna gimi indulásakor az akkori tizenéves olvasóim így tíz évvel később már huszonévesek, és sokan közülük továbbra is a regényeimet választják. Szóval nehéz lenne megmondani, hogy milyen arányban olvasnak tinik és felnőttek.

A Bexi sorozat 3. kötete már az L&L Kiadó gondozásában jelent meg (2015). Miért döntöttél úgy, hogy saját kiadót alapítasz?
Az átláthatóság miatt. Könnyebb nyomon követni a könyveket, főleg ennyi megjelent regénynél, ha magunk felügyeljük a teljes folyamatot.

Valószínűsítjük, hogy az L&L Könyvesbolt mára már zarándokhely a Leiner Laura rajongók körében. Mesélnél egy emlékezetes történetet, mely dedikálás közben esett meg veled?
Szerencsére tíz év alatt rengeteg emlékezetes pillanat volt az L&L könyvesboltban, az egyik ilyen, amikor egy megjelenésen akkora sor volt, hogy pizzákat rendeltünk a várakozóknak, vagy amikor az olvasóim közül páran, tudva, hogy hosszú lehet a várakozási idő, kempingszéket és sátrat hoztak magukkal, amit felállítottak a Hegedűs Gyula utcában. Látványos volt.

Közönségeddel folyamatosan találkozol, tömegek szoktak ellátogatni miattad egy-egy rendezvényre. Ebben a mostani nehéz helyzetben hogyan tartod a kapcsolatot az olvasókkal?
Amíg nem tudunk újra személyesen találkozni, a hivatalos oldalaimon igyekszem tartani a kapcsolatot az olvasóimmal. A honlapomon bejegyzésekben írok az aktuális, vagy jelenleg inkább a várható történésekről, ezen kívül pedig az instagramon, vagy a hivatalos facebook csoportomban kommunikálunk egymással.

Jártál már Törökországban?
Eddig még nem jártam arra, de régóta tervben van egy török út.

Olvastál már művet török szerzőtől?
Sajnos még nem olvastam török szerzőtől, de igyekszem pótolni a hiányosságot. Viszont török karakter van a regényeimben, a Bexi-sorozat egyik mellékszereplője, aki hatalmas közönségkedvenc volt.

Több közös kedvenc szerzőnk is van, többek közt Hunter S. Thompson és Douglas Adams. Gondoltál arra, hogy az ő műfajukban is alkoss valamikor?
Óriási Thompson rajongó vagyok. Olyannyira, hogy például a Félelem és reszketés összes helyszínét bejártam, amit csak említ a könyv. És tényleg mindent szeretek tőle, mégsem jutott eszembe soha, hogy Thompson, vagy más kedvenc szerzőm műfajában írjak, mert fontosnak tartom, hogy a könyvek és az olvasás szórakozás tudjon maradni számomra, és ne munkaként gondoljak rá. Éppen ezért nem írok abban a műfajban, amit sűrűn olvasok, és ez fordítva is igaz, már nem olvasok olyan könyvet, amilyen műfajban írok.

Arra gondolhatnánk, hogy a „maradj otthon" helyzet egy írónak még jól is jön. Te mivel töltesz egy átlagos napot?
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha jól fog jönni az alapból otthonülős természetem és életstílusom, így én annyira sokat nem érzékelek a dolgokból, ugyanúgy otthon vagyok, és írok, mint általában, csak az tűnt fel, hogy több emberről látok hasonlóan vállalhatatlan fotót, mint ahogyan én festek írás közben, meg úgy általában otthon. Egyébként nekem tényleg szinte semmi nem változott, azt csinálom, amit szoktam, dolgozom az új regényemen, olvasok, vagy filmeket nézek. Ettől függetlenül természetesen nagyon aggaszt a helyzet, és bízom benne, hogy minél előbb vége lesz.

Ha egy filmcímmel kéne jellemezned a mostani, 'bezárkózott' életed, melyik film lenne az?
Hátsó ablak. :)

Leiner Laura hivatalos oldala: https://www.leinerlaura.hu/